Az elmúlt hetek során a magyar lakosság egy jelentős része egyik napról a másikra arra kényszerült, hogy otthonról végezze a munkáját. Feltehetően sok olyan munkavállaló akad, aki amúgy is favorizálja az otthoni munkát, de eddig a cégek jelentős része ódzkodott a home office-tól. Részben ez utóbbinak köszönhető, hogy Magyarországon a foglalkoztatottak mindössze 2,3%-a dolgozott távmunkásként 2018-ban. Ezzel szemben Hollandiában a foglalkoztatottak majdnem 14%-a dolgozik otthonról.

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

A felmérések szerint a legtöbb cég úgy érzi, hogy a távmunka miatt kevésbé tudná ellenőrizni dolgozóit és emiatt csökkenne a produktivitás. De vajon a cégvezetők által vizionált hatékonyság-veszteség realizálódik-e a valóságban?

Egy friss tanulmány az egyik legnagyobb kínai utazási iroda közreműködésével vizsgálta meg a távmunka bevezetésének hatásait. A több mint 16 ezer embert foglalkoztató cég vezetői a Stanford Egyetem közgazdászainak együttműködésével egy randomizált kísérletet végeztek az orvostudományban gyakran használatos klinikai kísérletek mintájára. A kísérlet során a vállalat sanghaji call centerében dolgozó alkalmazottak körében felmérték, hogy kik azok, akik szívesen dolgoznának otthonról, majd ezen dolgozók között kisorsolták, hogy kiknek engedik meg az otthoni munkavégzést és kiknek kell továbbra is bejárni. Mivel a sorsolás eredménye csupán a véletlenen múlt, ezért azok, akik otthonról dolgozhattak, nagyon hasonlítottak azokhoz, akiknek továbbra is be kellett járnia.

A kísérlet eredményeit az alábbi ábra szemlélteti. Az ábra vízszintes tengelyén az idő látható hetekben mérve, míg a függőleges tengely az otthonról dolgozók és bejárók közötti termelékenység különbséget mutatja, amit az elvégzett hívások számával mérnek. A kísérletet 2010. december elején indították el; az ezt megelőző időszakban a különbség nulla, mivel akkor még mindenki bejáró volt. 2010 49. hete és 2011 32. hete között csak a „szerencsés nyertesek” dolgozhattak otthonról, a többieknek továbbra is be kellett járnia.

Az ábrán jól látszik, hogy az otthonról való munka nemhogy csökkentette, hanem inkább növelte az elvégzett hívások számát. A hatás nem is kicsi, a vizsgált időszakban majdnem 50 hívással többet végeztek el otthonról, ami 11%-os emelkedésnek felel meg.

A távmunka azonban nem csak a termelékenységre volt hatással, hanem növelte a dolgozók elégedettségét, és csökkentette a céget elhagyók számát is. Igaz, utóbbiban szerepet játszhatott az is, hogy a kísérlet idején a résztvevő cégé volt az egyetlen call center a városban, amely lehetővé tette a távmunkát. A távmunkának ugyanakkor vannak költségei is a munkavállalók számára, ugyanis az otthonról dolgozók kisebb hányada részesült később előléptetésben.

Miután a home office a kísérlet alapján kifejezetten sikeresnek bizonyult, 2011 33. hetében a felső vezetés úgy döntött, hogy a cég minden dolgozójának felajánlják a távmunka lehetőségét. Az ábrán látszik, hogy a döntés hatására tovább emelkedett a termelékenység. Vagyis amikor a távmunkát a véletlen helyett a dolgozók saját döntése határozta meg, akkor további pozitív hatások jelentkeztek. Elmondhatjuk tehát, hogy a távmunka kifejezetten előnyös lehet mind a dolgozók, mind pedig a cégek számára, még olyan esetben is, ahol a menedzsment nem feltétlenül látja az előnyöket elsőre.

A Defacto szerint a távmunka mind a magánszektorban, mind pedig az államigazgatásban egyszerre javíthatja sok munkavállaló közérzetét és termelékenységét. Noha a távmunka éppen most zajló világméretű tesztjében sokan kényszerülnek otthoni munkára, akiknek ez nem éppen ideális, a távmunkával kapcsolatos szemléletváltás hosszú távon komoly gazdasági előnyökkel járhat.